Foeniculum vulgare
A fűszerként használt édeskömény az édesköménynövény szárított magja. Íze összetett, de mindenekelőtt kellemesen édes, ami az erdei mézet és az édesgyökeret idézi meg. Ezért ideális mind sós mind édes ételek elkészítéséhez. Az ánizshoz, kaporhoz, köményhez és az édesköményhez hasonlóan a zellerfélék (apiaceae) családjába tartozik. A növény gyümölcse erős aromájú illóolajat tartalmaz.
– Az egész édesköménymagot – ha lehetséges – napfénytől védve, lezárt edényben, hűvös és száraz helyen tároljuk!
– Ha finoman összetörjük egy késsel vagy mozsárban, a fűszer kiengedi illóolaját és azonnal felhasználható.
– Ha fokozni szeretnénk az édeskömény édes ízhatását (például egy curryalapú indiai étel készítésekor), pirítsuk a magokat egy tapadásmentes serpenyőben röviden, zsiradék nélkül, amíg meg nem érezzük az illatát!
Az édeskömény Dél-, Dél-Nyugat-Európából származik. Ma már tudjuk, hogy az ókori rómaiak is fűszereztek vele mártásokat, szárított húst és kenyeret is. A római légionáriusok révén jutott el az édeskömény a germán népekhez. A korai középkortól kezdve az édesköményt kolostorok kertjeiben termesztették.
A következőkkel használható: az édeskömény számtalan ételfajtához használható. Finomítja a nagyon erőteljes fűszereket, mint a levendula és a kömény, illetve egyensúlyt teremt a fűszerkeverékekben (például az őrlendő fűszerek között).