Illata és íze

A hosszúbors is a bors növényről származik, de íze erőteljesebb, keserű csokoládéra és medvecukorra emlékeztet. E tulajdonságoknak köszönhetően a magas szintű konyhaművészet kedvelt hozzávalója.
A többi borstípushoz hasonlóan a hosszúbors is tartalmaz piperint, amely meghatározza csípősségét és felismerhető borsos aromáját.

Javasolt felhasználás

– A hosszúborsot száraz, hűvös, napfénytől védett helyen, lezárt edényben kell tárolni.
– Könnyű használni, mivel nehezen törik. Elegendő egy darab, amelyből fűszer reszelővel lereszelhetjük a kívánt mennyiséget.
– Ha borskeverékhez szeretnénk adni, durván aprítsuk fel, és tegyük a fűszermalomba a többi fűszerrel együtt.
– Tiszta és sűrű levesekhez, mártásokhoz, zöldséglevesekhez és ragukhoz: adjunk egy darabot az ételhez a főzési idő utolsó 15 percében, és ne engedjük felforrni.

Származása és története

A hosszúbors a Himalájából származik, és ez a legrégibb borsfajta, ami Ázsiából Európába érkezett. Már az ókori római konyha is használta. Azóta használják, mióta közvetlen útvonalat találtak Egyiptomból az indiai Malabár-partra (Fűszerpart), ahonnan nagy mennyiségben szállították a Római Birodalomba.