Illata és íze

A pirospaprika az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő fűszer. A paprika termése (Capsicum annuum) a burgonyafélék (solanaceae) családjából származik. Kellemesen gyümölcsös és enyhén csípős jellege miatt kiválóan alkalmazható minden olyan fogásnál, mely jól fogadja a csípős ízt. A csípős paprikához hasonlóan a pirospaprika is tartalmaz kapszaicint, mely a csípősségért felel, de kisebb mennyiségben. A pirospaprika aromáját illóolajának köszönheti, ez adja gyümölcsös ízhatását.

Javasolt felhasználás

– A szárított paprikapelyhet szobahőmérsékleten, napfénytől védve, lezárt edényben kell tárolni.
– Kiválóan alkalmas meleg és hideg ételek elkészítéséhez.
– A paprikapelyhet a főzési idő vége előtt 10 perccel adjuk a meleg ételhez, hogy a fűszer megtartsa az aromáját! Ha túl sokáig főzzük, a csípőssége kerül előtérbe, amit egyébként a hő tovább erősít.
– Soha ne süssünk paprikapelyhet forró olajban, mert attól megkeseredik!

Származása és története

A paprika és a csípős paprika ősi növények, melyek Közép- és Dél-Amerikából származnak. Kolumbusz Kristóf hozta el őket őshazájukból, Amerikából Európába – először a pirospaprikát, aztán a zöldet és a sárgát, tőle kapták a spanyol „pimienta” (bors) elnevezést. Kolumbusz ugyanis azt hitte, hogy a fekete bors egy másik fajtáját fedezte föl az Új Világban. Tévedett. Az igazi borsnövény akkoriban csak Indiában termett.